1. fejezet. - Bébiszitter?!
Sóhajtva csapódik le az ágyamra.Anya próbál bekiabálni,de nem hagyom neki,hangosan hallgatom a kedvenc lemezem.Hogy miről is kiabál épp ez az őrült nőszemély? Ja,persze...Miről másról,ha nem a drága egyetlen nagy fia,lényének minden apró kis hibájáról.Szar helyzet,de hát...hah.
15 perce csinálja ezt,és nagyon nem akarja megunni...Sóhajtok,majd felkecmergek az ágyból,és ráveszem magam,hogy lekapcsoljam a drága Green Day nótát...A magamfajta cukiságok,ezeken a nyálas Justin Bieber féle cuccokon élnek,én meg ezen.Végül is,ha már az egész iskolám fiú tagjai összevonva nem néznek ki olyan jól,mint én,akkor megtehetem,nem? Dehogynem,ellenkezést nem tűrök el.
Jó,pár srác talán felvehetné velem a versenyt...de hagyjuk már,az egoizmusom él s virul!Miközben ezen járatom az agyam,anyám hangja kelt fel dicsőítő gondolataim közül...
~....És mivel ennyire megbízhatatlan vagy, Lucy mellett rád is fog figyelni a bébiszitter!
A vér is megfagy bennem...bébiszitter + Lucy + ÉN?! Nem,nem,nem,nem! Tönkreteszik a hírnevem! Kicsapom az ajtót, a legártatlanabb képemmel pillogok rá...de nem úgy néz ki,hogy ez meg fogja hatni.
~ Lucas James! Nem érdekel,meddig fogsz itt pillogni,nem hatsz meg!~mondta ellentmondást nem tűrve,majd elindult a konyhába.
De ez így...a rohadás egye ketté azt az embert,aki pénzt kap azért,hogy tönkretegyen!Fuuuuuh! Idegesen becsapom az ajtót magam mögött,és apához sietek le...Ő megszokott módon a dolgozóban ücsörög,és mint akinek nincs jobb dolga,épp a tv-ét bambulja.
~ Apa! Beszélned kell anyával! Ezt nem gondolhatjátok komolyan!~nyüszögtem.
~ Én vetettem fel az ötletet.
~ MIIII?! Hát már te s...
~Hagyd ezt abba.Eldöntöttük és kész.~morogta.
~ Apaaaa....
Erre már nem mondott semmit,tovább nézte a tv-t...most mondanék egy olyan cifrát...de olyan cifrát!Felrángatom magamra a dzsekim,a bakancsom,és a telefonom nyomtam a zsebembe.
~ Hova-hova?~kérdezte anya,feltűnve a semmiből.
~ Willékhez.~sóhajtottam.
~ 6-ra legyél itthon.
~ ..jó.~sóhajtottam.
Kimentem a bejárati ajtón,de azt már nem vágtam be magam után....az kell még anya meggondolja magát,és 0-24es biztonsági rendszert kapok magam mellé...képesek rá.Egyszer,de csak egyszer szervez az ember medencés partit a szülei engedélye nélkül,és már is megbízhatatlanná válik.Az a tényező,hogy nincs is medencénk,nem gáz...hiszen október van,ilyenkor még a hajóra se tudnánk kimenni,így a..fürdőszobában is jól elvoltunk 15en...
Talán így belegondolva,mg sem volt annyira jó ötlet...talán!De csak talán!Bedugom a fülesem,és a szűk farmerem zsebébe tuszkolom a mancsaim,miközben a telefonom tapizom...elindítok egy véletlenszerű számot, ami történetesen Skillet szám...a másik nagy kedvencem.Tempósan kezdek lépkedni,és a hajam csak úgy lebeg velem együtt.
Ohh,Will,baszd meg,miért laksz ilyen messzee?! 15 perc gyalog,de akkor is...lusta vagyok,ilyen téren..Mondja ezt a kosárcsapat kapitánya.Eléggé ironikus..A zene hangosan dörömböl a fülembe,még is gond nélkül kiveszem,ahogy a csoportosan járkáló plázanyúl csapat kiszúr,és visongva közelít meg.Más talán menekülni akarna,de én élvezem,hogy szinte sztárként kezelnek...jól megtoldja az így is nagy egómat.
~ Lukkeee!~visonganak,n meg megállok,és a legédesebb mosolyommal nézek a lánybandára.
~ Mondjad.~kuncogok,miközben csak az egyik fülest húzom ki a fülemből.
~ Hovaa mész?~pillog egy másik.
Jesszusom,ezek nem fáznak? Október van basszus...ezek meg itt feszítenek tépett harisnyában,szoknyában meg mittudoménmilyen desinger cipőben billegnek..Nem mellesleg,de az egész mellkasuk kint van...Sosem rajongtam az ilyen ribikért,de hát a népszerűség megköveteli.
~ Titok.~kacsintok.~És sietek,szóval..tudjátok,elég szűkös az időm,lányok.Bye,hölgyeim.~vigyorogtam majd továbbtotyogtam.
Még kaptam egy "biztató" visongást...hát ha egyszer jóképű az ember,nincs mit tenni.
Szerencsére az utolsó 10 perc séta már bökkenőmentesem megteszem,és Willék háza előtt várom,hogy kinyissa a haverom.Kétszer kell csöngetnem,hogy végre kitolja a képét.Nem valami szalonképes,most a haja sincs belőve,egy térdgatya van rajta,meg egy trikó...Bár a fekete haja most is csak úgy lóg a szemébe,és kicsit olyan 21. századi Uchiha Sasuke.
Integettem neki,ő meg csak vigyorgott,s mezítlábasan a kapuhoz sietett...elforgatta a kulcsot,majd beengedett.
~Hali.~kuncogtam.
~Hát te?~kérdezte,miközben elindultunk be.~Mi járatban?
~Jöttem,mert anyámékkal már enyhén szólva megvagyok áldva.~vigyorogtam.
Willék háza nem olyan mint a mienk.Kisebb,de azért színvonalas.Szép házuk van.Maga az épület kék,a cserepek feketék,és elég nagy kert is van mellé.Mindenhol dísznövények,egy két fa...látszik,hogy az anyukája kertész.Beslattyogtunk az előtérbe,és ott ledobáltam a cipőm...a megszokott vanília illat megint terjed a levegőben...itt mindennek egy kis vanília beütése van.
~Kérsz valamit?~mosolygott rám,én meg csak megráztam a fejem.
Körbenéztem...csak a zenét hallom,amit hallgat,szinte visszahallom a nagy csendben.
~Egyedül vagy itthon?~pislogtam.
Ritka az ilyesmi...mert mg két bátyja van,akik suliidőn kívül mindig itthon vannak...az anyukája is sokat van itthon,az apukája az aki csak este ér haza.
~Ühhüm.~kuncogott.
~ÉS TE ÁT SE HÍVTÁL?! Köcsög.~vigyorogtam rá.
~Jöttél te magadtól is,fölösen meg nem erőltetem meg magam.~vigyorgott vissza.
Felmentünk az emeletre,ahol az ő szobája van...
Fent leültünk az ágyára,én meg szokás szerint elfetrengtem a picsába...
~ Na..öntsd ki a lelked.~vigyorgott.
~ Muterék szerint bébiszitterre szorulok...~morogtam.
~ És mi ezzel a gáz? Ha mázlid van kapsz egy bögyös szöszke buta csajt,az meg csak arra jó,hogy gyönyörködj benne..~nevetett.
Nevetve megráztam a fejem...gondolhattam volna,Willel komoly dolgokról beszélni...
~ És szerinted anyámék pont olyanok,hogy egy szép csajt vesznek fel? Kapok egy 60 éves nyanyát.~nevettem.
~ Az is jó.~röhög megint.
Le fogok neki baszni egyet hamarosan,ha nem veszi komolyan a problémámat!
~Ember,érted hogy mi forog kockán? A hírnevem! Majd a kosárcsapat kapitányát kell ide oda hurcolni,egy bébiszitternek! Ki tudja mire képedek ezek!~morogtam.
~ Jajj ember...~sóhajtott.~Túl nagy felhajtást csinálsz...senkinek nem fog feltűnni...~mondta.
Úúú,de megütnélek most Will! A fekete hajúnak basztam egy párnát.
~Veled nem lehet komoly dolgokról beszélni.~jelentettem ki morcosan.
~ Ne hisztizz már,olyan vagy mint egy csaj...De ha csaj lennél legalább meg tudnálak dugni,hogy ne a nyavalygásoddal legyek elfoglalva...~vigyorgott rám.
~Jajj,hagyjad már!Ha lány lenék,még úgy is én dugnálak meg téged.~nevettem.
Így elvoltunk egészen negyed hatig,amikor nekem búcsút kellett vennem a drága spanomtól,é menni haza.Nme volt megszokott tőlem,hogy időben hazamegyek,de talán így az anyámék is rájönnek,hogy nem kell nekem bébiszitter...
Út közben megint összefutottam egy csapat csajjal,akik csak nem akartak továbbengedni,de hát Lucas James a megállíthatatlan,ezt is elintézte a cuki mosolyával.
Kivételesen tényleg otthon voltam hatra.De ami otthon fogadott...az több volt a sokknál.
~ Mi az,hogy már holnap azzal a bébiszitterrel leszünk öszezárva?!~keltem ki magamból.
~Jól hallottad,anyáddal csak este érünk haza...Délután majd Ő megy értetek,és ő visz majd edzésre is.~mondta apa.
Remek...már holnapra ki kell találnom valamit,hogy miért...ez egyerűen remek! Én.Lucas James,bejelentem,hogy kibaszottul elegem van!
15 perce csinálja ezt,és nagyon nem akarja megunni...Sóhajtok,majd felkecmergek az ágyból,és ráveszem magam,hogy lekapcsoljam a drága Green Day nótát...A magamfajta cukiságok,ezeken a nyálas Justin Bieber féle cuccokon élnek,én meg ezen.Végül is,ha már az egész iskolám fiú tagjai összevonva nem néznek ki olyan jól,mint én,akkor megtehetem,nem? Dehogynem,ellenkezést nem tűrök el.
Jó,pár srác talán felvehetné velem a versenyt...de hagyjuk már,az egoizmusom él s virul!Miközben ezen járatom az agyam,anyám hangja kelt fel dicsőítő gondolataim közül...
~....És mivel ennyire megbízhatatlan vagy, Lucy mellett rád is fog figyelni a bébiszitter!
A vér is megfagy bennem...bébiszitter + Lucy + ÉN?! Nem,nem,nem,nem! Tönkreteszik a hírnevem! Kicsapom az ajtót, a legártatlanabb képemmel pillogok rá...de nem úgy néz ki,hogy ez meg fogja hatni.
~ Lucas James! Nem érdekel,meddig fogsz itt pillogni,nem hatsz meg!~mondta ellentmondást nem tűrve,majd elindult a konyhába.
De ez így...a rohadás egye ketté azt az embert,aki pénzt kap azért,hogy tönkretegyen!Fuuuuuh! Idegesen becsapom az ajtót magam mögött,és apához sietek le...Ő megszokott módon a dolgozóban ücsörög,és mint akinek nincs jobb dolga,épp a tv-ét bambulja.
~ Apa! Beszélned kell anyával! Ezt nem gondolhatjátok komolyan!~nyüszögtem.
~ Én vetettem fel az ötletet.
~ MIIII?! Hát már te s...
~Hagyd ezt abba.Eldöntöttük és kész.~morogta.
~ Apaaaa....
Erre már nem mondott semmit,tovább nézte a tv-t...most mondanék egy olyan cifrát...de olyan cifrát!Felrángatom magamra a dzsekim,a bakancsom,és a telefonom nyomtam a zsebembe.
~ Hova-hova?~kérdezte anya,feltűnve a semmiből.
~ Willékhez.~sóhajtottam.
~ 6-ra legyél itthon.
~ ..jó.~sóhajtottam.
Kimentem a bejárati ajtón,de azt már nem vágtam be magam után....az kell még anya meggondolja magát,és 0-24es biztonsági rendszert kapok magam mellé...képesek rá.Egyszer,de csak egyszer szervez az ember medencés partit a szülei engedélye nélkül,és már is megbízhatatlanná válik.Az a tényező,hogy nincs is medencénk,nem gáz...hiszen október van,ilyenkor még a hajóra se tudnánk kimenni,így a..fürdőszobában is jól elvoltunk 15en...
Talán így belegondolva,mg sem volt annyira jó ötlet...talán!De csak talán!Bedugom a fülesem,és a szűk farmerem zsebébe tuszkolom a mancsaim,miközben a telefonom tapizom...elindítok egy véletlenszerű számot, ami történetesen Skillet szám...a másik nagy kedvencem.Tempósan kezdek lépkedni,és a hajam csak úgy lebeg velem együtt.
Ohh,Will,baszd meg,miért laksz ilyen messzee?! 15 perc gyalog,de akkor is...lusta vagyok,ilyen téren..Mondja ezt a kosárcsapat kapitánya.Eléggé ironikus..A zene hangosan dörömböl a fülembe,még is gond nélkül kiveszem,ahogy a csoportosan járkáló plázanyúl csapat kiszúr,és visongva közelít meg.Más talán menekülni akarna,de én élvezem,hogy szinte sztárként kezelnek...jól megtoldja az így is nagy egómat.
~ Lukkeee!~visonganak,n meg megállok,és a legédesebb mosolyommal nézek a lánybandára.
~ Mondjad.~kuncogok,miközben csak az egyik fülest húzom ki a fülemből.
~ Hovaa mész?~pillog egy másik.
Jesszusom,ezek nem fáznak? Október van basszus...ezek meg itt feszítenek tépett harisnyában,szoknyában meg mittudoménmilyen desinger cipőben billegnek..Nem mellesleg,de az egész mellkasuk kint van...Sosem rajongtam az ilyen ribikért,de hát a népszerűség megköveteli.
~ Titok.~kacsintok.~És sietek,szóval..tudjátok,elég szűkös az időm,lányok.Bye,hölgyeim.~vigyorogtam majd továbbtotyogtam.
Még kaptam egy "biztató" visongást...hát ha egyszer jóképű az ember,nincs mit tenni.
Szerencsére az utolsó 10 perc séta már bökkenőmentesem megteszem,és Willék háza előtt várom,hogy kinyissa a haverom.Kétszer kell csöngetnem,hogy végre kitolja a képét.Nem valami szalonképes,most a haja sincs belőve,egy térdgatya van rajta,meg egy trikó...Bár a fekete haja most is csak úgy lóg a szemébe,és kicsit olyan 21. századi Uchiha Sasuke.
Integettem neki,ő meg csak vigyorgott,s mezítlábasan a kapuhoz sietett...elforgatta a kulcsot,majd beengedett.
~Hali.~kuncogtam.
~Hát te?~kérdezte,miközben elindultunk be.~Mi járatban?
~Jöttem,mert anyámékkal már enyhén szólva megvagyok áldva.~vigyorogtam.
Willék háza nem olyan mint a mienk.Kisebb,de azért színvonalas.Szép házuk van.Maga az épület kék,a cserepek feketék,és elég nagy kert is van mellé.Mindenhol dísznövények,egy két fa...látszik,hogy az anyukája kertész.Beslattyogtunk az előtérbe,és ott ledobáltam a cipőm...a megszokott vanília illat megint terjed a levegőben...itt mindennek egy kis vanília beütése van.
~Kérsz valamit?~mosolygott rám,én meg csak megráztam a fejem.
Körbenéztem...csak a zenét hallom,amit hallgat,szinte visszahallom a nagy csendben.
~Egyedül vagy itthon?~pislogtam.
Ritka az ilyesmi...mert mg két bátyja van,akik suliidőn kívül mindig itthon vannak...az anyukája is sokat van itthon,az apukája az aki csak este ér haza.
~Ühhüm.~kuncogott.
~ÉS TE ÁT SE HÍVTÁL?! Köcsög.~vigyorogtam rá.
~Jöttél te magadtól is,fölösen meg nem erőltetem meg magam.~vigyorgott vissza.
Felmentünk az emeletre,ahol az ő szobája van...
Fent leültünk az ágyára,én meg szokás szerint elfetrengtem a picsába...
~ Na..öntsd ki a lelked.~vigyorgott.
~ Muterék szerint bébiszitterre szorulok...~morogtam.
~ És mi ezzel a gáz? Ha mázlid van kapsz egy bögyös szöszke buta csajt,az meg csak arra jó,hogy gyönyörködj benne..~nevetett.
Nevetve megráztam a fejem...gondolhattam volna,Willel komoly dolgokról beszélni...
~ És szerinted anyámék pont olyanok,hogy egy szép csajt vesznek fel? Kapok egy 60 éves nyanyát.~nevettem.
~ Az is jó.~röhög megint.
Le fogok neki baszni egyet hamarosan,ha nem veszi komolyan a problémámat!
~Ember,érted hogy mi forog kockán? A hírnevem! Majd a kosárcsapat kapitányát kell ide oda hurcolni,egy bébiszitternek! Ki tudja mire képedek ezek!~morogtam.
~ Jajj ember...~sóhajtott.~Túl nagy felhajtást csinálsz...senkinek nem fog feltűnni...~mondta.
Úúú,de megütnélek most Will! A fekete hajúnak basztam egy párnát.
~Veled nem lehet komoly dolgokról beszélni.~jelentettem ki morcosan.
~ Ne hisztizz már,olyan vagy mint egy csaj...De ha csaj lennél legalább meg tudnálak dugni,hogy ne a nyavalygásoddal legyek elfoglalva...~vigyorgott rám.
~Jajj,hagyjad már!Ha lány lenék,még úgy is én dugnálak meg téged.~nevettem.
Így elvoltunk egészen negyed hatig,amikor nekem búcsút kellett vennem a drága spanomtól,é menni haza.Nme volt megszokott tőlem,hogy időben hazamegyek,de talán így az anyámék is rájönnek,hogy nem kell nekem bébiszitter...
Út közben megint összefutottam egy csapat csajjal,akik csak nem akartak továbbengedni,de hát Lucas James a megállíthatatlan,ezt is elintézte a cuki mosolyával.
Kivételesen tényleg otthon voltam hatra.De ami otthon fogadott...az több volt a sokknál.
~ Mi az,hogy már holnap azzal a bébiszitterrel leszünk öszezárva?!~keltem ki magamból.
~Jól hallottad,anyáddal csak este érünk haza...Délután majd Ő megy értetek,és ő visz majd edzésre is.~mondta apa.
Remek...már holnapra ki kell találnom valamit,hogy miért...ez egyerűen remek! Én.Lucas James,bejelentem,hogy kibaszottul elegem van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése