5. fejezet - Csapda - Raven, a gonosz

Elnézést, nagyon rég volt fejezet, tudom. De most itt is a következő, jó szórakozást! (yaoit...tartalmaz..?)

5. fejezet - Csapda - Raven, a gonosz.

Hmm... Mi a franc? Nincs kedvem felkelni… milyen nap van? Már fent vagyok… de annyi energiám nincs, hogy kinyissam a szép kis szemecském, tehát tovább maradok csukott látószervekkel. Niiincskedveeeem… semmihez. De tényleg.  Lófaszt se akarok csinálni… de hát hiába punnyadnék, ismeretlen hangokat kezdek hallani. 

Ümh… oké, ez egy női-, meg egy férfihang, de egyik se ismerős.
- Tök jó, idehozza a nyakunkra ezt a díszbuzit, aztán lelép. – morgott a női hang.
Jajj de drága vagy, egyelek meg… és leesett a tantusz. RAVENNEL VAGYOK?!
Felülök hirtelen, és kipattannak a szemeim. Igen, ez nem az én szobám.  Az én szobám rohadtul nem így néz ki… de ez a kisebb baj. A nagyobb csak pár másodpercre tűnik fel.

Hol a farkamba tűntek rólam a ruháim?! Jó… alsó van rajtam... De vágjátok, hogy a zoknim sincs rajtam?!Megölöm, meg fogom ölni… egy kibaszott baseball ütővel fogok palacsintát csinálni a fejéből! Hogy faszomba képzeli, hogy vetkőztet?! Jó… tudom, hogy este elaludtam a kocsijába. Ez még megvan…gondolom nem keltem fel. A pöcs meg kijátszotta a kártyáját, és…és…és nézegetett este! Tuti biztos! Lehet, hogy meg is fogdosott! É..és mi van, ha álmomban…neeem, nem, az nem fordulhat elő!  Teszt képen azért megficeregtem. Nincs változás, a popsimon még mindig jó ülni, nem fáj.

Megnézegettem magam alatt a lepedőt is, az alsómat is, de sehol nincsenek gyanakvást keltő foltok, vagy bármi. Tehát nyugodtan fújtam ki a levegőmet. Nem molesztált… semmim nem fáj, és nedves sem vagyok sehol. Hűű… most hogy megnyugodtam, visszatérhetek az előző problémához. Miért nem vitt haza?! Miért hozott vissza?! Rohadjál meg…aztán a gondolkodást megzavarta a párbeszéd, ami kint folyt.
- Most csak azért mondod, mert Raven ezt a kis cukiságot rakta az ágyába, és nem téged. – nevetett a pasi hang.

Fasza. Illetlenség lenne kimenni, s elküldeni őket a kurva anyjukba? A nőt azért mert azt mondta rám, ami rohadtul nem vagyok. Mondjuk, tudom, egy díszhez ér el a ragyogásom, mert tényleg, most ne mondjuk már, hogy nem, de a buzi nem illik oda. Az a drága Ravenke, aki kurvára nem tudom, hogy hol van, de nem is hiányzik. A faszit is… mert hát cuki fiúnak engem csak egy ember nevezhet… ÉN SAJÁT MAGAM!

Felkelek, nagyon, nagyon halkan. Tovább hallgatózom, közben meg virul a fejem, mert még ninjának is elmehetnék a szuper halk mozgásommal. Aha, abban a szent pillanatban sikerült úgy fordulni, hogy átessek a földön hagyott ruhakupacon, amibe belecsavarodott a lábikóm.  A két emberem ki is csapta a csukott ajtót, és nézték, hogy mi az isten van…
- Jó reggelt, Luke. – köszöntött a faszi.

Ümh…én meg csak pislogtam, mint valami svéd turista. A faszi – aki amúgy szerintem max. 1 évvel idősebb nálam – talán, de mondom csak TALÁN majdnem ugyan olyan jól nézett ki mint én. Jó, a majdnem túlzás, mert nálam senki nem nézhet ki jobban, de Ő talán nem volt annyira messze tőlem. Pár kilométer, saccra, de az csak jó. Neki is hollófekete haja volt, mint Ravennek, csak sötét szemekkel bambult rám. Konkrét fekete szemei voltak, talán a pupillája körül volt sötétbarna, de a fekete szín mellett még az is virított ott...

A csajról ez nem volt elmondható. Az a tipikus olyan eset volt, akit Luke messziről elkerül. És Luke nem tudja miért beszél harmadik személyben magáról, de igazából le is szarja. Tehát a csajnak is fekete haja volt, zöld szemekkel, meg valami lenge póló, meg egy rövidnadrág. Az ilyeneket könnyű felcsípni, de az a baj velük, hogy körülbelül tálcán kínálják magukat, abba meg semmi izgalom nincs. A srácon egy fekete póló feszült, meg egy fekete térdnadrág.

Aztán ahogy felnézek, mind a ketten engem néznek, mintha valami cirkuszi látványosság lennék…
- Jó reggelt…- ásítottam.
E…ez meg honnan tudja a nevemet? Kémkedik utánam?!
- Jobb, ha felöltözöl, mert még megfázol. – nyújtotta felém a kezét a srác. – Damian vagyok. Ő meg Rias. - mutatott a csajra. – Raven tesói.
Bólintottam, hogy felfogtam, majd felültem.

Nem nagyon vagyok szégyenlős, mert nem igazán van miért annak lennem… ugyan is, rohadtul izmos vagyok 15 éves létemre. Mondjuk, eleve vékony lennék, csak sokat sportolok. De ugyan, ilyennek születni kell. Ahogy visszanézek a két negatív tényezőre, eszembe jut, hogy mi hangozz el alig pár perce a csaj szájából.
- Ez vérrontás, nem?! – pislogtam felnézve a Rias névre hallgató lenge öltözetű kis… valamire..

Ő meg csak pislog rám, aztán összevonja a szemöldökét.
- Inkább, mint hogy buzi legyen. – jelentette be, én meg ott nevettem el magam. - Mit nevetsz?!
- Úgy se értenéd. – nevettem tovább.
Most komolyan… ezt a csajt van olyan faszi, aki nem azért húzza meg, mert szép? ’Szép’… jó, megvan minden nőiességre valló szerve, de közben olyan bunkó, hogy tyűhűhű.

A csaj meg bámult rám, mint valami látványosságra, én meg nevettem tovább.
- Ümh..- szólalt fel Damian – Rias, jobb, ha segítesz odalent a reggelinél. – mondta, majd kis segítségnyújtásként az így is mindent mutató fölső nyakát fogta meg, és az ajtó mögé nyomta, majd azt becsukta.
Miután a csaj lépteit hallottuk, még váratott magára a faszi, majd megszólalt.
- Izé… Luke. –mosolygott, majd mellém lépett. – Ugye, nem bántott Raven? – kérdezte mosolyogva.

Én meg csak pislogtam tovább…
-… kellett volna? – néztem nagyokat.
Ő erre csak megrázta a fejét…
- Vigyázz vele, vak dolog ám a szerelem… Főleg az Ő esetében.  – mondta tök komolyan.
Erre is majdnem felnevettem, aztán… -igen, ma igencsak nagy fáziskéséseim vannak – SZERELEM?! MIFÉLE SZERELEMRŐL VAKERÁLSZ?!

Köpni-nyelni nem tudtam, csak néztem rá sápadt fejjel… mi a lófasz…ÉN NEM VAGYOK SZERELMES. Főleg nem Ravenbe! Épp szabadkoztam volna…
- De hát mi nem is…
- Nem kell letagadnod, elmondta, hogy ki vagy, és hogy együtt vagytok. – vigyorodott el fülig érő mosollyal.

Megölöm! Ezt a majmot, azt a faszt, mindenkit! Hogy a faszomba képzelte ezt?! Adom majd itt az ártatlan dugnivaló kis hormonzavaros srácot, miközben Ő itt sincs?! Hogy a viharba ne! Hát ezért még olyat kap… de olyat! Nem bír majd a lábán megállni…
- Naa… szóval… örülök, hogy megismerhetem a drága tesóm barátját. –nyújtott kezet, én meg csak néztem rá… aztán rájöttem, hogy van ennek jó oldala is. Tehát kezet ráztam vele. – Nagyon aranyos srác vagy!
Újabban hasznát vettem a színészi tehetségemnek, és kissé zavarba jött arccal néztem rá.
- K..köszönöm…

És akkor betoppant a drága Raven… meg fogod te ezt még bánni, drága Black… felpislogtam, olyan aranyosan, ahogy csak tudtam, majd megsértődött arcot vágtam, és elfordultam a másik irányba.
- Sziasztok… - köszönt ártatlanul, Damian meg csak pislogott, hogy mitől durciztam be.
- Szia… - köszönt Damian, én meg háttal neki, annyira aranyosan mérges fejet vágtam, hogy azt egy panda bébi is megirigyelné.

Raven pillantását is éreztem magamon, főleg, hogy egy szűk boxerben voltam, így a tökéletesen izmos hátamat láthatta, meg az alul hosszabbacska szöszi tincseim, amik a nyakamra tapadtak.
- Mi a téma? – kérdezte a táskáját letéve, én meg tovább folytattam a hisztit.
Damian megböködte az oldalam, és furán pislogott.

Én meg csak szomorúan megráztam a fejem, hogy ’nem érdekes’, de olyan világfájdalmas fejet vághattam, hogy még az igazgató is megsajnált volna, pedig az egy terminátor.
- Na jó, mit csináltál, te isten hülyéje? – nézett fel Damian, én meg tovább pislogtam.
- Boltban voltam…? Szerinted mi az anyám szent fácánjáért keltem volna fel hajnalok hajnalán? – pislogott Raven.

Én meg játszottam tovább a sértődöttet… szopás, Raven!
- Vele!  Vele mit csináltál? - mutogatott rám
- Semmit… - mondta.
- Persze, én meg a Pápa vagyok…
Épp úgy csináltam, mint aki éppen nagyon durcásan le akar ülni, de hát… mint tudjuk, imádom, ha én baszhatok ki másokkal, és nem fordítva!

Damian egyre idegesebb pillantásokkal méregette Ravent, az meg csak pillogott nagyokat.  Damian rosszallóan megrázta a fejét, majd a hátamat simogatta meg.
- Megbántott, vagy mi volt? Erőszakoskodott veled? -  én meg csak álltam, és mint a legnagyobb áldozat, már megdörzsöltem a szemem, hisz a „sírás határán” vagyok!
- Raven. Bökd ki, hogy mit csináltál vele! – szólalt fel most már mérgesen.

Raven meg odajött, és elkapta a vállam, majd az ágyra lökött… Baszd meg!  Már értem, miért nem vagy te a nőknél sikeres! Baszod, ez azért nem esett jól te fasz! Hallod?! Szakadna a fejedre az ég…
- Mondtam, hogy semmit,  és  ha csináltam is volna, akkor se lenne jogod kérdezősködni, szóval… irányt válhattok, mind a ketten. – intett mérgesen a srácnak, aki csak fújtatva, de kiment.
Mikor már biztos voltam benne, hogy hallótávolságon kívül van, a párnába fúrtam a fejem, és egy jót röhögtem.

Raven meg csak nézett, éreztem magamon azt a „megerőszakollak, mert én vagyok a Raven” pillantását, de szartam rá… Majdnem megfulladtam, annyira örültem neki, hogy miattam ment fel az agyvize. Most komolyan, hát beszarok, ezek a Black-ék ilyen hiszékenyek volnának? Nevetek magamban,  nem is tudom milyen sokáig… Hirtelen megéreztem a hátamon a egy kis hideg bőrfelületet, ami ki másé is lett volna, ha nem a fekete ördögé. Erre rögtön felkapom a fejem, és hátranézek rá.
- Azt hitted, hogy ez tök jó buli lesz,mi? Angyalom, el kell keserítselek, de itt én hozom a szabályokat. – mondja, és a combjaimon érzem meg a teljes súlyát: rám ült.

Hason feküdtem alatta, és ő pedig kapott az alkalmon, egy kezével összefogta a karjaim, és a polcban kezdett kutakodni… én meg közben ficeregtem ezerrel. Istenem, most… ez mit akar? Egy darabig mg zörög a polcban, majd már csak azt veszem észre, hogy valami hideg, fémes valami csattan a csuklóimon, majd leveszi rólam a kezét,  én pedig észlelem, hogy a díszes ágytámla egyik kis oszlopa mögött vezette el a cuccot. Alias, kurvára nem tudok innen felkelni. Mi…várjuk…ez…EZ A PERVERZ FASZ BILINCSET TART A SZEKRÉNYÉBEN?! A jó büdös kurva….
- Ember, én csak trollkodtam egy kicsit… -  kezdtem el szabadkozni.

Raven ahogy láttam a szemem sarkából, most valami mást keresett a szekrényében… Mi…mit akar ez még?
- Raven… Ez csak egy kis vicc volt! Megérdemelted miután azt mondtad, hogy együtt vagyunk, mikor ez kurvára nem így van! Teljesen heteró vagyok, ember! – mondtam kissé ráparancsolón – Máson pedofilkodj, ne itt! És ne velem!

De mintha a falnak beszélnék. Valami tubust vett ki a szekrény zugából, bár nem láttam mit… Ó, biztos csak meg akar masszírozni, amiért ügyes fiú voltam! Biztos… Ám, ahelyett, hogy a hátam felé nyúlna, a combjaimról leszáll, és terpeszben térdepel a lábaim köz, hogy… fogalmam sincs miért… de az igazán sokkoló dolog, az volt, amikor a hátam helyett az alsónadrágom pereménél érzem meg a kezét.

Meg se tudtam szólalni, az alsóm már karcolta a térdhajlatom, és teljesen fedetlen seggel feküdtem ott, szétbaszott lábakkal.
- Raven ez nem vicces… engedj el! – emeltem fel a hangom, de e helyett csak fáradtan befogta a számat.
- Ha egy segélykiáltást vagy bármi ilyesmit meghallok, megjárod… - nyalt bele a fülembe.
Engem pedig jólesően megborzongatott az érzés, ami neki is feltűnhetett.  Majdnem kiesett a szemgolyóm… most… nekem ez jól esett?! Dehogy esett jól! Nem! De… biztos csak azért.. mert… még sose csináltak ilyet velem! Tuti csak ezért! N… nem másért… az…az nem lehet…

Raven kap az alkalmon, hogy nem figyelek rá…jól belemarkol a pucér hátsómba, az én arcom pedig vörös pi fedi el, és úgy furakszom a párnába… Mit akar most?! Meg akar… meg akar…? Nem! Azt.. azt nem lehet! Én… én erre kurvára nem vagyok kész…! Soha nem is leszek! Ficeregnék, de mozdulni se tudok, hol a bilincs, hol a lábam közé térdel, hol az alsóm tart vissza.
- R…Raven…  - nyüszítettem fel.
Elég jól érezhetően nem hatotta meg a hangom sem,  az egyik ujjával a kettő farpofám közé simított… Rendesen megrázkódtam, é mindenhol égnek meredtek a szőrszálaim..

Nem teheti ezt… nem akarom… én… a párnába fúrtam a fejem, mintha csak beletörődnék abba, hogy ő most fel akar csinálni… pedig nem tudok… Én… nagyon félek…
- Most ha őszintén bocsánatot kérsz,  nem csinálok veled semmit. – suttogta a fülembe, én pedig megszeppenve felemeltem a fejem Bye-bye, büszkeség… a hátsómat jobban féltem, kérlek, ne haragudj. Igen, a büszkeségemnek szánt bocsánat kérés még őszintébb, mint amit Ravennek szánok, de muszáj…
- Nagyon sajnálom… Nem volt igaz… - suttogtam.
- Most fordult elő először, és utoljára?
- Igen.
- Jó… akkor… mond ki a nevem.
- Raven.  – mondtam ki teljesen normálisan.
- Szexisben!

Most tényleg ezt akarod, te fasz?! Már a könnyeimmel küzdve, megalázkodva teljesítettem a parancsát.
- Raven… - suttogtam, úgy, ahogy általában akkor tudok beszélni, ha épp önkielégítek.
- Most megúsztad… de legközelebb úgy megbüntetlek egy ilyen után… és nem fog érdekelni ez az édes pofi, ami könyörög…- suttogta a fülembe, majd visszahúzta az alsóm.
Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, majd végre a bilincset is levette rólam, majd a polcra tette, a tubussal együtt.
- De ezért most adnod kell nekem valamit… - mondta, majd megforgatott maga alatt.

Mit akar még?! Életemben semmi nem volt még ilyen ijesztő, megalázó… soroljam még…?! Raven az arcomhoz hajolt, és a szemeimbe nézett.
- És amit kérek az… - hajolt hozzám mg közelebb.