Díj *-*

Haliohó, kedves olvasók^^

Tudom, mostanában nincsenek túl sűrűn fejezetek, de igyekszem hozni.. Biztosíthatlak, hogy a következő fejezet "izgalmakban" ( ;) ) dús lesz!

Viszont nem ezért hoztam létre a bejegyzést :D Díjat kaptam, méghozzá egy nagyon kedves barátomtól^^ Nagyon szépen köszönöm..^^ Örülök neki^^  Nikoo Kalandos élete - Nikol falum, hálás vagyok érte^^

Szabályok: 

• Rakd ki, kitől van! 
• Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küld tovább 10 embernek!

10 dolog rólam

1. Kedvenc állatom a a farkas, a holló, és a gyilkos bálna.
2. Otaku vagyok.
3. Kedvenc animéim: Free! 1-2, Attack on Titan, Love Stage!!
4. Hobbiból rajzolok, olvasok, és írok.
5. Informatika szakon fogok tovább tanulni.
6. A kedvenc színem a fekete.
7. Yaoista vagyok.
8. 162 centi vagyok.
9. Kedvenc könyvem a Csitt-csitt könyvsorozat.
10. Nem jut eszembe semmi xd

Válasz, a 10 kérdésre:

1. Mit ettél legutoljára? - Borsófőzeléket...asszem xd
2. Miért pont ez(ek) a blogod(blogjaid) címe? - Hát ez egy jó kérdés, mert általában azt adom neki címnek, ami először beugrik^^ Ennek pl. azért Raven a címe, mert ez a főszereplőnk neve xd
3. Kinek írtál utoljára valamit? - Kedves mókuskámnak^^
4. Hogy hívták az első háziállatod? - Kormi.
5. Melyik a kedvenc dalszöveged? - Skillet - Hero.
6. Miért kezdtél el blogolni? - Így tudom kiadni az érzelmeim.
7. Mi volt a legelső sztorid/blogbejegyzésed (attől függ melyiket írtad legelőször) témája és címe? - Premier jour, d'abord problèmes. -  Első nap,első problémák. A yaoi blogom első úgy mond bevezető fejezete volt^^
8. Mi volt a jeled az oviban? - Tulipán.
9. Mi volt a legelső legjobb barátnőd neve? - Fogalmam sincs xD
10. Mit teszel ha nem tudsz elaludni? - Általában próbálkozom tovább... mert máshoz nincs erőm..xd 

Sajnos az utolsó kettőt felesleges lenne teljesítenem, mert csak a te blogod olvasom, neked pedig fölösleges lenne visszaküldjem xd de ezer puszi, nagyon köszönöm^^

5. fejezet - Csapda - Raven, a gonosz

Elnézést, nagyon rég volt fejezet, tudom. De most itt is a következő, jó szórakozást! (yaoit...tartalmaz..?)

5. fejezet - Csapda - Raven, a gonosz.

Hmm... Mi a franc? Nincs kedvem felkelni… milyen nap van? Már fent vagyok… de annyi energiám nincs, hogy kinyissam a szép kis szemecském, tehát tovább maradok csukott látószervekkel. Niiincskedveeeem… semmihez. De tényleg.  Lófaszt se akarok csinálni… de hát hiába punnyadnék, ismeretlen hangokat kezdek hallani. 

Ümh… oké, ez egy női-, meg egy férfihang, de egyik se ismerős.
- Tök jó, idehozza a nyakunkra ezt a díszbuzit, aztán lelép. – morgott a női hang.
Jajj de drága vagy, egyelek meg… és leesett a tantusz. RAVENNEL VAGYOK?!
Felülök hirtelen, és kipattannak a szemeim. Igen, ez nem az én szobám.  Az én szobám rohadtul nem így néz ki… de ez a kisebb baj. A nagyobb csak pár másodpercre tűnik fel.

Hol a farkamba tűntek rólam a ruháim?! Jó… alsó van rajtam... De vágjátok, hogy a zoknim sincs rajtam?!Megölöm, meg fogom ölni… egy kibaszott baseball ütővel fogok palacsintát csinálni a fejéből! Hogy faszomba képzeli, hogy vetkőztet?! Jó… tudom, hogy este elaludtam a kocsijába. Ez még megvan…gondolom nem keltem fel. A pöcs meg kijátszotta a kártyáját, és…és…és nézegetett este! Tuti biztos! Lehet, hogy meg is fogdosott! É..és mi van, ha álmomban…neeem, nem, az nem fordulhat elő!  Teszt képen azért megficeregtem. Nincs változás, a popsimon még mindig jó ülni, nem fáj.

Megnézegettem magam alatt a lepedőt is, az alsómat is, de sehol nincsenek gyanakvást keltő foltok, vagy bármi. Tehát nyugodtan fújtam ki a levegőmet. Nem molesztált… semmim nem fáj, és nedves sem vagyok sehol. Hűű… most hogy megnyugodtam, visszatérhetek az előző problémához. Miért nem vitt haza?! Miért hozott vissza?! Rohadjál meg…aztán a gondolkodást megzavarta a párbeszéd, ami kint folyt.
- Most csak azért mondod, mert Raven ezt a kis cukiságot rakta az ágyába, és nem téged. – nevetett a pasi hang.

Fasza. Illetlenség lenne kimenni, s elküldeni őket a kurva anyjukba? A nőt azért mert azt mondta rám, ami rohadtul nem vagyok. Mondjuk, tudom, egy díszhez ér el a ragyogásom, mert tényleg, most ne mondjuk már, hogy nem, de a buzi nem illik oda. Az a drága Ravenke, aki kurvára nem tudom, hogy hol van, de nem is hiányzik. A faszit is… mert hát cuki fiúnak engem csak egy ember nevezhet… ÉN SAJÁT MAGAM!

Felkelek, nagyon, nagyon halkan. Tovább hallgatózom, közben meg virul a fejem, mert még ninjának is elmehetnék a szuper halk mozgásommal. Aha, abban a szent pillanatban sikerült úgy fordulni, hogy átessek a földön hagyott ruhakupacon, amibe belecsavarodott a lábikóm.  A két emberem ki is csapta a csukott ajtót, és nézték, hogy mi az isten van…
- Jó reggelt, Luke. – köszöntött a faszi.

Ümh…én meg csak pislogtam, mint valami svéd turista. A faszi – aki amúgy szerintem max. 1 évvel idősebb nálam – talán, de mondom csak TALÁN majdnem ugyan olyan jól nézett ki mint én. Jó, a majdnem túlzás, mert nálam senki nem nézhet ki jobban, de Ő talán nem volt annyira messze tőlem. Pár kilométer, saccra, de az csak jó. Neki is hollófekete haja volt, mint Ravennek, csak sötét szemekkel bambult rám. Konkrét fekete szemei voltak, talán a pupillája körül volt sötétbarna, de a fekete szín mellett még az is virított ott...

A csajról ez nem volt elmondható. Az a tipikus olyan eset volt, akit Luke messziről elkerül. És Luke nem tudja miért beszél harmadik személyben magáról, de igazából le is szarja. Tehát a csajnak is fekete haja volt, zöld szemekkel, meg valami lenge póló, meg egy rövidnadrág. Az ilyeneket könnyű felcsípni, de az a baj velük, hogy körülbelül tálcán kínálják magukat, abba meg semmi izgalom nincs. A srácon egy fekete póló feszült, meg egy fekete térdnadrág.

Aztán ahogy felnézek, mind a ketten engem néznek, mintha valami cirkuszi látványosság lennék…
- Jó reggelt…- ásítottam.
E…ez meg honnan tudja a nevemet? Kémkedik utánam?!
- Jobb, ha felöltözöl, mert még megfázol. – nyújtotta felém a kezét a srác. – Damian vagyok. Ő meg Rias. - mutatott a csajra. – Raven tesói.
Bólintottam, hogy felfogtam, majd felültem.

Nem nagyon vagyok szégyenlős, mert nem igazán van miért annak lennem… ugyan is, rohadtul izmos vagyok 15 éves létemre. Mondjuk, eleve vékony lennék, csak sokat sportolok. De ugyan, ilyennek születni kell. Ahogy visszanézek a két negatív tényezőre, eszembe jut, hogy mi hangozz el alig pár perce a csaj szájából.
- Ez vérrontás, nem?! – pislogtam felnézve a Rias névre hallgató lenge öltözetű kis… valamire..

Ő meg csak pislog rám, aztán összevonja a szemöldökét.
- Inkább, mint hogy buzi legyen. – jelentette be, én meg ott nevettem el magam. - Mit nevetsz?!
- Úgy se értenéd. – nevettem tovább.
Most komolyan… ezt a csajt van olyan faszi, aki nem azért húzza meg, mert szép? ’Szép’… jó, megvan minden nőiességre valló szerve, de közben olyan bunkó, hogy tyűhűhű.

A csaj meg bámult rám, mint valami látványosságra, én meg nevettem tovább.
- Ümh..- szólalt fel Damian – Rias, jobb, ha segítesz odalent a reggelinél. – mondta, majd kis segítségnyújtásként az így is mindent mutató fölső nyakát fogta meg, és az ajtó mögé nyomta, majd azt becsukta.
Miután a csaj lépteit hallottuk, még váratott magára a faszi, majd megszólalt.
- Izé… Luke. –mosolygott, majd mellém lépett. – Ugye, nem bántott Raven? – kérdezte mosolyogva.

Én meg csak pislogtam tovább…
-… kellett volna? – néztem nagyokat.
Ő erre csak megrázta a fejét…
- Vigyázz vele, vak dolog ám a szerelem… Főleg az Ő esetében.  – mondta tök komolyan.
Erre is majdnem felnevettem, aztán… -igen, ma igencsak nagy fáziskéséseim vannak – SZERELEM?! MIFÉLE SZERELEMRŐL VAKERÁLSZ?!

Köpni-nyelni nem tudtam, csak néztem rá sápadt fejjel… mi a lófasz…ÉN NEM VAGYOK SZERELMES. Főleg nem Ravenbe! Épp szabadkoztam volna…
- De hát mi nem is…
- Nem kell letagadnod, elmondta, hogy ki vagy, és hogy együtt vagytok. – vigyorodott el fülig érő mosollyal.

Megölöm! Ezt a majmot, azt a faszt, mindenkit! Hogy a faszomba képzelte ezt?! Adom majd itt az ártatlan dugnivaló kis hormonzavaros srácot, miközben Ő itt sincs?! Hogy a viharba ne! Hát ezért még olyat kap… de olyat! Nem bír majd a lábán megállni…
- Naa… szóval… örülök, hogy megismerhetem a drága tesóm barátját. –nyújtott kezet, én meg csak néztem rá… aztán rájöttem, hogy van ennek jó oldala is. Tehát kezet ráztam vele. – Nagyon aranyos srác vagy!
Újabban hasznát vettem a színészi tehetségemnek, és kissé zavarba jött arccal néztem rá.
- K..köszönöm…

És akkor betoppant a drága Raven… meg fogod te ezt még bánni, drága Black… felpislogtam, olyan aranyosan, ahogy csak tudtam, majd megsértődött arcot vágtam, és elfordultam a másik irányba.
- Sziasztok… - köszönt ártatlanul, Damian meg csak pislogott, hogy mitől durciztam be.
- Szia… - köszönt Damian, én meg háttal neki, annyira aranyosan mérges fejet vágtam, hogy azt egy panda bébi is megirigyelné.

Raven pillantását is éreztem magamon, főleg, hogy egy szűk boxerben voltam, így a tökéletesen izmos hátamat láthatta, meg az alul hosszabbacska szöszi tincseim, amik a nyakamra tapadtak.
- Mi a téma? – kérdezte a táskáját letéve, én meg tovább folytattam a hisztit.
Damian megböködte az oldalam, és furán pislogott.

Én meg csak szomorúan megráztam a fejem, hogy ’nem érdekes’, de olyan világfájdalmas fejet vághattam, hogy még az igazgató is megsajnált volna, pedig az egy terminátor.
- Na jó, mit csináltál, te isten hülyéje? – nézett fel Damian, én meg tovább pislogtam.
- Boltban voltam…? Szerinted mi az anyám szent fácánjáért keltem volna fel hajnalok hajnalán? – pislogott Raven.

Én meg játszottam tovább a sértődöttet… szopás, Raven!
- Vele!  Vele mit csináltál? - mutogatott rám
- Semmit… - mondta.
- Persze, én meg a Pápa vagyok…
Épp úgy csináltam, mint aki éppen nagyon durcásan le akar ülni, de hát… mint tudjuk, imádom, ha én baszhatok ki másokkal, és nem fordítva!

Damian egyre idegesebb pillantásokkal méregette Ravent, az meg csak pillogott nagyokat.  Damian rosszallóan megrázta a fejét, majd a hátamat simogatta meg.
- Megbántott, vagy mi volt? Erőszakoskodott veled? -  én meg csak álltam, és mint a legnagyobb áldozat, már megdörzsöltem a szemem, hisz a „sírás határán” vagyok!
- Raven. Bökd ki, hogy mit csináltál vele! – szólalt fel most már mérgesen.

Raven meg odajött, és elkapta a vállam, majd az ágyra lökött… Baszd meg!  Már értem, miért nem vagy te a nőknél sikeres! Baszod, ez azért nem esett jól te fasz! Hallod?! Szakadna a fejedre az ég…
- Mondtam, hogy semmit,  és  ha csináltam is volna, akkor se lenne jogod kérdezősködni, szóval… irányt válhattok, mind a ketten. – intett mérgesen a srácnak, aki csak fújtatva, de kiment.
Mikor már biztos voltam benne, hogy hallótávolságon kívül van, a párnába fúrtam a fejem, és egy jót röhögtem.

Raven meg csak nézett, éreztem magamon azt a „megerőszakollak, mert én vagyok a Raven” pillantását, de szartam rá… Majdnem megfulladtam, annyira örültem neki, hogy miattam ment fel az agyvize. Most komolyan, hát beszarok, ezek a Black-ék ilyen hiszékenyek volnának? Nevetek magamban,  nem is tudom milyen sokáig… Hirtelen megéreztem a hátamon a egy kis hideg bőrfelületet, ami ki másé is lett volna, ha nem a fekete ördögé. Erre rögtön felkapom a fejem, és hátranézek rá.
- Azt hitted, hogy ez tök jó buli lesz,mi? Angyalom, el kell keserítselek, de itt én hozom a szabályokat. – mondja, és a combjaimon érzem meg a teljes súlyát: rám ült.

Hason feküdtem alatta, és ő pedig kapott az alkalmon, egy kezével összefogta a karjaim, és a polcban kezdett kutakodni… én meg közben ficeregtem ezerrel. Istenem, most… ez mit akar? Egy darabig mg zörög a polcban, majd már csak azt veszem észre, hogy valami hideg, fémes valami csattan a csuklóimon, majd leveszi rólam a kezét,  én pedig észlelem, hogy a díszes ágytámla egyik kis oszlopa mögött vezette el a cuccot. Alias, kurvára nem tudok innen felkelni. Mi…várjuk…ez…EZ A PERVERZ FASZ BILINCSET TART A SZEKRÉNYÉBEN?! A jó büdös kurva….
- Ember, én csak trollkodtam egy kicsit… -  kezdtem el szabadkozni.

Raven ahogy láttam a szemem sarkából, most valami mást keresett a szekrényében… Mi…mit akar ez még?
- Raven… Ez csak egy kis vicc volt! Megérdemelted miután azt mondtad, hogy együtt vagyunk, mikor ez kurvára nem így van! Teljesen heteró vagyok, ember! – mondtam kissé ráparancsolón – Máson pedofilkodj, ne itt! És ne velem!

De mintha a falnak beszélnék. Valami tubust vett ki a szekrény zugából, bár nem láttam mit… Ó, biztos csak meg akar masszírozni, amiért ügyes fiú voltam! Biztos… Ám, ahelyett, hogy a hátam felé nyúlna, a combjaimról leszáll, és terpeszben térdepel a lábaim köz, hogy… fogalmam sincs miért… de az igazán sokkoló dolog, az volt, amikor a hátam helyett az alsónadrágom pereménél érzem meg a kezét.

Meg se tudtam szólalni, az alsóm már karcolta a térdhajlatom, és teljesen fedetlen seggel feküdtem ott, szétbaszott lábakkal.
- Raven ez nem vicces… engedj el! – emeltem fel a hangom, de e helyett csak fáradtan befogta a számat.
- Ha egy segélykiáltást vagy bármi ilyesmit meghallok, megjárod… - nyalt bele a fülembe.
Engem pedig jólesően megborzongatott az érzés, ami neki is feltűnhetett.  Majdnem kiesett a szemgolyóm… most… nekem ez jól esett?! Dehogy esett jól! Nem! De… biztos csak azért.. mert… még sose csináltak ilyet velem! Tuti csak ezért! N… nem másért… az…az nem lehet…

Raven kap az alkalmon, hogy nem figyelek rá…jól belemarkol a pucér hátsómba, az én arcom pedig vörös pi fedi el, és úgy furakszom a párnába… Mit akar most?! Meg akar… meg akar…? Nem! Azt.. azt nem lehet! Én… én erre kurvára nem vagyok kész…! Soha nem is leszek! Ficeregnék, de mozdulni se tudok, hol a bilincs, hol a lábam közé térdel, hol az alsóm tart vissza.
- R…Raven…  - nyüszítettem fel.
Elég jól érezhetően nem hatotta meg a hangom sem,  az egyik ujjával a kettő farpofám közé simított… Rendesen megrázkódtam, é mindenhol égnek meredtek a szőrszálaim..

Nem teheti ezt… nem akarom… én… a párnába fúrtam a fejem, mintha csak beletörődnék abba, hogy ő most fel akar csinálni… pedig nem tudok… Én… nagyon félek…
- Most ha őszintén bocsánatot kérsz,  nem csinálok veled semmit. – suttogta a fülembe, én pedig megszeppenve felemeltem a fejem Bye-bye, büszkeség… a hátsómat jobban féltem, kérlek, ne haragudj. Igen, a büszkeségemnek szánt bocsánat kérés még őszintébb, mint amit Ravennek szánok, de muszáj…
- Nagyon sajnálom… Nem volt igaz… - suttogtam.
- Most fordult elő először, és utoljára?
- Igen.
- Jó… akkor… mond ki a nevem.
- Raven.  – mondtam ki teljesen normálisan.
- Szexisben!

Most tényleg ezt akarod, te fasz?! Már a könnyeimmel küzdve, megalázkodva teljesítettem a parancsát.
- Raven… - suttogtam, úgy, ahogy általában akkor tudok beszélni, ha épp önkielégítek.
- Most megúsztad… de legközelebb úgy megbüntetlek egy ilyen után… és nem fog érdekelni ez az édes pofi, ami könyörög…- suttogta a fülembe, majd visszahúzta az alsóm.
Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, majd végre a bilincset is levette rólam, majd a polcra tette, a tubussal együtt.
- De ezért most adnod kell nekem valamit… - mondta, majd megforgatott maga alatt.

Mit akar még?! Életemben semmi nem volt még ilyen ijesztő, megalázó… soroljam még…?! Raven az arcomhoz hajolt, és a szemeimbe nézett.
- És amit kérek az… - hajolt hozzám mg közelebb.

4. fejezet. " Áll a zászlórúd" - A fuccsba ment randi

Na sziasztok olvasók^^ A laptopom megjavult, a fejezet kész... jó szórakozást^^

 4. fejezet. " Áll a zászlórúd" - A fuccsba ment randi

Matek óra… van ennél jobb dolog a világon? Nincs. Nem elég, hogy ma randizom Ravennel, még matek dolgozatot is irat a tanár, aki szerintem utál… Igen, emberek, létezik olyan nő, aki nem rajong értem! Elhiszitek ezt? Miután berúgtam az ablakát focilabdával, csupa jóindulatból… asszem’ megértem.

Így hát Will mellett nagyon jól elvagyunk, épp az osztály okosabb tagjait próbálom hajkurászni... Nem sok van. Talán Dean az, aki többet tud, mint az átlag, és Ő okos is, meg minden… csak épp lebetegedett, és nincs bent. Hogy ezért edzésen még mit kap tőlem… nem fogja megköszönni! Jó, inkább nem bántom, mert valószínűbb hogy elküld kurva anyámba, és még tényekkel le is vezeti nekem, hogy miért.

Így én csak hallgatom a csöndet, ami a körülöttem áradozik, mert a matektanártól mindenki fél, sőt inkább retteg. Egy magas, inkább egy pasira hasonlít, mint nőre, és olyan hangja van, mint egy eldugult locsolócsőnek… és ennek van 4 gyereke…

Fel is szólal a „nő”, hogy kéri a lapokat… Ahogy elnézem, az enyémen a nevemen kívül,semmi biztos nincs… Egy két definíciót tudtam, de azt is csak azért  mert Raven belepasszírozta a fejembe…jajj. Meg fog ölni, ha nem lesz egy hármas legalább…  A végén még heti 3 alkalommal visz el randizni, és én ettől a kettőtől is kikészülök! Azaz… kifogok. Ma fogunk először… de legalább nem olyan csúnya, ami előny… De ha tapogatni fog, akkor átmegyek hisztis picsa üzemmódba, és akkor a fülét farkát behúzhatja!

Will belerúg a lábamba, én meg egy alig hallható anyázást suttogtok, és rá nézek, Ő meg kibök az ablakon. Csaj bunyó! Élvezettel figyelem, ahogy a két ribanc egymás haját tépi. Semmi olyan nincs benne… egyszerűen jó nézni, ahogy ölik egymást. Kevesebb lesz belőlük. Kevesebb ribancot, több Luke Jamest! Igazam van? Mint mindig.

Ez az! Ez volt az utolsó óránk... remélem. Ma már volt egy dupla tesim, az betett rendesen, mert annyit ökörködtünk, míg a tanár nem kezdett el futtatni minket, és a tüdőmet kiköptem majdnem… Na igen, ez volt az utolsó. Még egy utolsót felpillantok, és megérzem, hogy rezegni kezd a zsebem. Eddig kötött le a ribancharc, felemelem a kacsóm.

A tanárnő meg rám néz…jézusom, ennek rosszabb pillantása van mint Ravennek!
-  Elnézést, ki kell mennem a mosdóba. – mosolygok, az meg épp ellenkezne, de én már kint is vagyok. Szépen végigbaktatok a suli nagy folyosóján és nézek magam elé. Szerencsére, a mosdó egész közel van. Csak azért nem vettem elő  a telefonom, mert ha mondjuk, kijön egy tanár, akkor tuti, hogy elveszik, és akkor anyámék meg felkötnek a csillárra.

Háhá, el is értem a célt! Bevágtattam a klotyóba, és a tükörbe villantottam egy mosolyt. Ma nem csíptem ki magam, egy trikót vettem fel, meg egy fekete kapucnis pulcsit, kék szűkfarmerrel, meg a kedvenc kényelmes surranómmal. Lazán vagyok felöltözve, még is én nézek ki a legjobban! Mint mindig! Meg nemsokára október vége, itt a halloween-i korszak, és azért… hűvös van. Megfagyok, még kijövök a parkolóból!

Addig gyönyörködtem magamban, még végül le nem esett a tantusz, hogy miért is jöttem. Előhúztam a zsebemből a telefonom, és gyorsan kioldottam, majd rögtön megnyitottam az sms-t.

„Áll a zászlód rúd – Raven.”

Kiesett a telefon a kezemből… majdnem! De a csodás reflexeimmel még idő előtt utána kaptam és így nem tört darabokra. Na de na… Micsoda perverz állat ez?! Hol érdekel, hogy épp áll a dákója? Verje ki, vágja le, nem érdekel, csak hagyjon engem békén! És én ezzel a faszival megyek ma randizni… csak egy perverz dolog, és…és…és baj lesz!

Úgy döntöttem, nem fogok neki visszavágni… Had higgye azt, hogy nyert. Pedig nem! Lucas Jamest legyőzhetetlen! Várjunk... mikor is megyünk? Mert... Mindjárt csöngetnek… és a tanításnak vége. És ma edzésem sincs. Lucy pedig rögtön a barátnőjéhez megy. Plusz, ma péntek van. Azaz tanulnom sem kell. Anyuék sincsenek otthon… ez köcsögség!

És abban a szent pillanatban, ki is csöngettek… nincs para! Semmi gáz, te vagy a legcukibb, legédesebb srác a 8. évfolyamban. Addig, amíg ez a helyén van, Raven ott rohadhat el, ahol van. Sóhajtottam egyet, majd elindultam ki a mosdóból. A telóm jó mélyre küldtem a zsebembe, nem is akarom látni. Fuh… Visszarohanok a matekba, összedobom a cuccom, de mind ezt tök lazán, mintha semmi sem lenne.

Kosarasként meg kell tanulni a legnagyobb gázban is hidegvérrel, nyugodtan csinálni a dolgainkat. Én, mint csapatkapitány tudom ezt a legjobban. Will rám kacsint, majd feláll, és nemes egyszerűséggel odalép elém. Vettem a jelet, és a szupermenő csapatöklözéssel elköszönünk.
- Holnap edzésre hozol magadnak inni, vagy megint azt enyémet iszod meg? – nevetett, majd eltűnt mögöttem.

Kicsit remegnek a térdeim, de a hátamra veszem a táskám, és elkezdek lesietni, mint valami eszement. Az osztályomba járó lányok megint az automatánál strichelnek… hát ez remek. Elsuhanok előttük, de valaki elkapja a kezem, és visszahúz. Ahogy hátranézek, nem mással találkozik a tekintetem… mint a drága randevúpartneremmel.

Nagy szemeket meresztek rá, és Ő meg vigyorog.
- Hát te…te meg m…te meg mit?! – dadogom, de Ő csak mosolyog, és a galléromat fogva elindul kifele és meg utána megyek, mert húz…
- Raven engedni el engem!  Most! – nyüsztettem ő meg nagyon jókat nevetett rajtam…

Végigrángatott a folyosón, az udvaron, majd végül a parkolóban kötöttünk ki. Én már azt se tudtam melyik bolygón vagyok…el fog rabolni! De ahelyett hogy bebaszna a kocsiba, elenged, és nagyon udvariasan még ki is nyitja nekem az ajtót… Megadóan behuppanok…hát ez gyors volt Luke..Ő is beszállt, majd becsukta az ajtót, és bekötötte magát.
- Kösd be magad.

Én meg csak morogtam… nekem nem parancsolhatnak!
- Kösd be magad, vagy én foglak. – és jéé, ebben a pillanatban megjött a kedvem bekötni magamat!
Milyen jó időzítés, Raven! Rohadjál meg ott, ahol vagy te rohadt…kis…fuuh!
- Ügyes fiú.  – nevetett majd a gázra taposott.

Remek, életem eddigi legrosszabb randevúján fogok részt venni! Úgy, hogy szó nélkül el kell viselnem… nem hiányzik, hogy bármi rosszat pletykáljanak rólam… mármint ehhez hasonlót.Na várjunk csak… hova a francba megyünk?! Ahogy kinéztem az ablakon, pont az ellenkező irányba indultunk a megszokott helyett.

- H… hova viszel? – pislogtam majd úgy döntöttem, hogy nem kívánok ránézni.
Lesz elég időm bámulni…

Ő amint hallom, elvigyorodik, majd szépen gyorsítani kezd, így csak száguldozunk az úton.
- Hozzám. – jött az egyszerű válasz.
Hozzá… hozzá?! Miért megyünk hozzá?! AZ NEM IS… he? Ez csak jó! Legalább nem kell félnem, hogy együtt látnak vele… okos vagy Raven, megdicsérlek!
- Király. – vigyorgok magamban.

Mázlim van… de még mekkora mázlim van!  Kicsit meg is könnyebbültem… Bár Ravennek mintha az élete múlna azon, hogy minél hamarabb odaérjünk…
- Még mielőtt megnyugodnál, a szüleid örülnek neki, hogy elviszlek magamhoz, ’tanulni’.  – vigyorgott. – És mivel ők ma nem alszanak otthon, és Lucyt is csak kilencre viszik haza. Tehát miénk az egész délután. – vigyorgott.

Én már nem mondok semmit, csak ülök csendben… Raven sem beszél tovább, csak vezet. Szerintem elagyalt valamin… közben az ujjammal kopogtatok a kesztyűtartón. Semmi kedvem itt lenni. Edzeni akarok a csapatommal. Willékkel spannolni, vagy bármi, de ezt… egy sráccal fogok randizni! Jesszus… nem baj! Mindent ki kell próbálni! De ezt… wahj… NE PICSOGJÁL MÁR, BASZD MEG.

Egész úton csendben ülünk, én a telefonommal baszakodtam, Raven egyet-egyet’ bazdmeg-olt’, mikor a nyuszikák a közeli farmról majdnem a kocsi alatt végezték. Elvileg Raven az erdő szélén lakik… Szóval megértem, hogy esténként miért van néha, hogy nálunk alszik… bár szerintem a legközelebbi árok is ugyan olyan jól szolgálna erre a feladatra!

Tehát egész úton kussban ültünk, és én meg imádkoztam, hogy a volán mögött kapjon agyvérzést, és elszabadulhassak innen, de hát mindig a legjobbakat bünteti az ég… így az út végéig teljesen egészségesen végigcsücsültük. De odaértünk.
- Baszod, azt nem mondtad, hogy Cullenéknél laksz! – vigyorogtam mikor kiszálltam.

Majdnem ugyan olyan a két ház, de Raven-é más… Jó, az Alkonyat filmek elég érdekesek, de akkor is, basszus, ez ellopta a házat! Vagy lefizette őket! Vagy Edwardot is elvitte randizni, és addig baszogatta még el nem ment vele! Tudom én, tudom!  Raven csak vigyorog, majd bezárja az kocsit, és beinvitál. Most, ha már itt vagyok, miért ne próbálhatnám talán… a pozitív részét is nézni? Talán mert ennek nincs is olyanja?!

Raven, miután a gyönyörű kocsijától ellépett, elindult az ajtó felé, és közben a zsebében turkált. Nem fél, hogy valamelyik állat este mondjuk, bebassza az egyik ablakot egy rohadt nagy kővel? Én félnék… Nálunk is megvan a komoly biztonsági rendszer, de itt még kerítés sincsen. Pedig maga a ház is hihetetlenül káprázatos. Nagy, és két szintes…  nagy üveg ablakok... nagyon szép…tetszik!

Bementünk, és bentről is… olyan régies volt, de még is gyönyörű… ide fogok költözni! Raven, te költözz hozzánk, én jövök ide szívesen! Egy ilyen kicseszett nagy házban egyedül lakni? Jobb dolog a világon nincsen! Vigyorogva baktattam Raven után, aki jelképesen a nappaliba vezetett. A falak  ilyen nagyon halványkékek, a padló valami mélysötét barna, a bútorok meg csodálatosak.

Stílusosan levágódok a kanapéra, és vigyorgok magamban… Kényelmes! Legalább haszna is van, hogy itt vagyok. Raven nem ül le mellém, ha jól látom, kimegy valami ajtón, és zörög valamivel… én meg lehunyom a szemem, és hátrahajtom a fejem… kényelem! Kuncogok egy kicsit… várjunk. Én mekkora hülye vagyok! Miért nem hasznosítom ki a helyzetet? Mármint… ha randiznom kel vele, akkor szerelmes lehet belém… Csak egy kicsit kell szexiznem neki, és akkor simán jó dolgokat hozhatok ki a helyzetből!

Ahogy ezen agyalok, megérzek valamit a számon… puha, lágy, kellemes az íze, és… és ez igen csak olyan, mintha… egy… SZÁJ LENNE?!  Ahogy kinyitom a szemem, nem tévedek… Raven cuppant rám! Ember, első randin?! Srác vagyok, farok van a lábam közt, nem hiszem, hogy ilyen állások mellett nekünk smárolni kéne! Még alig értem ide szemét!

Kicsit sem nagy szemekkel nézek rá, de ő a kezecskéimet játszi könnyedséggel fogja le őket, és lefeszít a kanapéra… Milyen jó emberismerő lehetsz, ki gondolta volna, hogy nem fog tetszeni?! Hallod, hogy hagyd ezt abba?! Persze hogy nem… hogy hallanád, ha nem tudom kimondani, mert a nyelved épp most próbálod lenyeltetni velem? Dögöljél már el te perverz állat!

De hát szerintem ez meg akar erőszakolni… ki ne akarna? Engem? Hát… az vagy vak, vagy szar az ízlése… teljesen belefeledkezem a gondolataimba, és már konkrétan bele akar passzírozni a kanapéba, én meg csak nyöszörögve küldöm el az anyjába úgy, hogy ő is érthesse. Na jó…meddig akarja még ez a degerenált buzeráns pöcs az a drágalátós számat enni?

Hát, ahogy érzem, egyre erőszakosabb… kezdek megijedni… teljesen be vagyok tojva, hogy mit csináljak… Ha megharapom a nyelvét vagy bármi ilyet csinálok, tuti megfenyeget…de ha hagyom neki akkor meg többször akar ilyesmit… MIT MEG NEM TESZEK A KURVA HÍRNEVEMÉRT…

Erősen lehunytam a szemem… figyelj, muszáj! Érted, hogy muszáj? Nincs más választás! Így lassan nagy erőfeszítések árán, de felengedem a nyelvem. Ő kisebb sokkot kap, mikor érzi, hogy megmozdítottam a nyelvemet… még szerencse, hogy nagyon jó a gyomrom. Lassan az Ő nyelvének nyomom az enyémet… Amit Ő meglehetősen élvezhet, mert szerintem sóhajtani akart… épp rávenném magam a következő lépésre, mikor végre elenged, én meg rögtön a szám elé kapom a kezem, és úgy törölgetem mintha aszalt szilvalevet itattak volna velem.

Épp leüvölteném a lábáról, és talán még el is sírnám magam, mikor újra használatba veszi a száját, csak most épp a nyakamra tér át, és szép lassan csókolja. Jó, persze, te könyvet olvastál rólam? A nyakam az egyik leggyengébb pontom lelőhelye, amit még lánynak se engedek megcsókolni, nem hogy egy srácnak!
 - Ne csináld ezt velem… kérlek, ne csináld...  –remegtem, ami őt áthatóan nem érdekli.

Tökéletesen mindent elbasztam… de tojom le, hogy ez most mit csinál… ha nem lennék jóképű, akkor pont leszarnák, hogy mi történik velem… Amúgy is… ezzel… most… ez most... fájt. Azt hittem sérthetetlen egyéniség vagyok… Bele se gondoltam, hogy valaha… valaha ez lesz. De megtörtént… Nagyot nyeltem.. Nem, nem fogok még bőgni is! Simán elfordítva a fejem, próbáltam lenyelni a kiabálhatnékom… Azon se lepődnék meg ha gondolna egyet, és simán megerőszakol… Bele se gondoltam ebbe az egészbe…hihetetlen nagy barom vagyok.

Raven felemelte a fejét és rám nézett. Elvigyorodott, majd felült.
- Bocs… kicsit elragadtattam magam. – vigyorgott, és vigyorogva végigsimított az arcomon.

Majd felültetett, és a sápadt arcom simogatta meg…
- Sápadt vagy… valami gond van? – döntötte oldalra a fejét.
Nem válaszoltam… csak ültem és bambultam magam elé… én… ezt nem fogom kibírni.

Raven összevonta a szemöldökét, majd kicsit eltűrte a hajam.
- Azért ennyire rosszul azért csak nem csókolok… - sóhajtott, majd felállt. – keress valami filmet… hozok enni. – mondta motyorogva majd felpattant, és kiment.
Én pedig ott remegve ültem… nekem ez az egész, túlsokkoló volt! í

Kihúzódtam a kanapé szélére, és átöleltem a térdem… komolyan.. én… egy.. egy sráccal!! Én!! Minden nő álma! A kanapéba vertem magam… meg foglak ölni, Raven Black! Sóhajtottam… Nincs rinya, nem vagy csaj! Egy sima… de ez nem volt sima! Átnyomta a nyelvét, a számba! Istenem...  Minden a hülye elijesztési trükk hibája…

Már kezdtem tervezni, hogy este miféle képen fogom megölni magamat, amikor Raven visszarohant a szobába, és felrántott a kanapéról…
- Mi a…- de csak nem hagyott válaszolni.
- Kicsit változott a program, rohadt gyorsan el kell mennünk innen!- és már húzott is kifele.
Megkönyörült rajtam valaki? Komolyan? Ha ennek vége, tuti… nem tudom, mosolyogok szépen.

Kirángatott, és bevágott a kocsijába, majd már mellettem is volt. Jó, nehogy bárki feltételezze, hogy ennek nem örülök, de… mi is történt? Az előbb még smacipartit játsszunk, most meg meg akar tőlem szabadulni? Minek néz ez engem, valami olcsó kurvának?! Aha, hogy dögölj bele a nyomorodba,   fasz…

Így csak furán néztem rá, amíg Ő teljesen sápadtan vezetett, szerintem már a vér se keringett bennem… Nem mintha aggódnék érte, vagy valami… Magamért aggódom! Még is csak Ő vezet, én meg ülök itt az anyósülésen, tehetetlenül, cipő nélkül, mert ugye nem volt idő belebújni… szóval, csak okosan csinálja, mert ha nem játszhatok jövő héten, nagy bajban lesz! És egy lapáttal tesz az egészre, hogy ő a bébiszitterem, vagy mi a fene…

Így csak néztem egy darabig, mikor viszont már tényleg aggódtam, hogy elájul és meghalok, akkor kénytelen voltam rászólni.
- Mi a franc történt?! – kérdeztem.
- Csak egy kis gebasz… semmi más. – motyogott, ’tök hihetően’.
- Hülyének nézel? Mindjárt összeesel itt nekem, de tuti nincs semmi baj. - morogtam.

És hirtelen rálépett a fékre, és mivel nem voltam bekötve, majdnem lefejeltem a drága kesztyűtartót.
- Ember! – kiáltottam fel.
- Mi van? Csak nem aggódsz értem, bogaram? – kuncogott.
- Persze, sőt, imádlak, mint Darth Veder a rózsaszínt! – morogtam. – Magamért aggódok, de gyökér. Ha a sofőr kiüti magát, akkor én is szarul járok, baszd meg! – kiabáltam piros arccal..

Kicsit fáztam is… már elkezdett sötétedni, ugyanis mivel már itt az október vége, ilyenkor néha itt már 6-kor sötét van. Kezdtem kicsit fázni… a kabátom is ott maradt…
- Miért is álltunk meg?- dideregtem.
- Mert. – jött a tök érthet válasz.

Én meg dideregtem tovább… és bambultam ki a kocsi ablakán… baszki, kurvára sötét van… és… és… istenem… elegem van! Lehunytam a szemem, és próbáltam kikapcsolni... nem érdekel sem Raven, se apa, se anya, se senki… sőt, kezdem úgy érezni, hogy tök magamra vagyok hagyva…VILÁG ROHADJ MEG. Aztán… kicsit fáradt is voltam… meg hideg volt… meg… elfárasztott a nap, jó? Így… elaludtam… Raven mellett… Raven autójában.